reggel 5:15-re kertuk az ebresztest, miutan tegnap az ember az utazasi irodaban a lelkunkre kototte, hogy mindenfelekeppen ki kell ernunk hatra a repterre, kulonben nem tudja garantalni, hogy fel tudunk szallni a 7:25-kor indulo gepre. olyan csunya tomegeket haluztam, hogy az egy kulon posztot megerdemelne latomasaim lsd nelkul cimmel. mar 5:08-kor csorgott a telefon, gondolom a recepcios fiu latta a paraimat. rendelt nekunk taxit is, 60.000 idr-ert, ami errefele nagyon draganak szamit. taxioraval az egesz tavolsag nem lett volna tobb 20.000-nel. de reggel az ember ne valogasson. fokepp ne egy olyan varosban, ahol az utcan levo jarokelok 60%-a turista. a repteren is hamar kint voltunk, persze tomeg sem volt sehol, a sorunkban a harmadikak voltunk talan (minden jarat egy sor. aztan ha sokan vannak, sok csomaggal...akkor nem nyert. marpedig paran 5-7 nagy kartondobozt adtak fel, gondolom kuldtek a csalad kereskedo reszenek Balira, hogy legyen mit eladni a turistaknak). 6-ra mar mindenen tullendulve bejutottunk a varoba, amit kb ugy kell elkepzelni, mint ferihegy egyet. csak kisebben es tobb emberrel. sokkal tobb szekkel. nem volt nyomorgos hatas egy kicsit sem.
az utolso pici lehuzasok: fizess 35 ezret azert, hogy elhagyd a repteret es a bufeben egy szendvicsert, amibe loncshust pakolnak tovabbi hatvanezret, mert van felszolgalasi dij az otvenen felul, ami 20%. kb az egesz varosban. ot dollar egy fel toast szendvicsert eppen nem rossz, foleg, mert iszonyatos rossz ize is van hozza.
Balin ugy husz taxis ugrott rank, amikor meglattak, hogy feherebbek es magasabbak vagyunk az atlagnal. nem volt nehez dolguk mondjuk. csaladunk holgytagja nagyon feher en pedig nagyon magas vagyok. ezzel ki is lottuk mindket sztereotipiat. vegul egy fazonnal sikerult megallapodni 475e rupiaban, amiert nagyon huzta a fogat. nem teljesen ertem, hogy miert, 100e a benyakoltsege a tobbi az ove, miutan errefele 6500 rupia egy liter benzin, ami kb negyede a mi arainknak. ok, mi meg elvettuk a napjat. harom ora az ut Amedbe, gondolom neki plusz harom vissza, ha meg akar ma dolgozni.
szuper a hotelunk. osszesen negy bungallo a telken, ami lejtos es kilatasa van a tengerre es a telek vegen mar lehet is csobbanni. kb 40 meter a tavolsag. kis csaladi biznisz, ok csinalnak mindent. foznek, takaritanak, motort szereznek, ha kell, taxist, meg barmit. mindezt ingyen, lecsapjak a sapot rajtuk. viszont barmikor erezheti a kedves vendeg ugy, hogy figyelnek ra, mert tenyleg nem ciki felemelni a telefont es a reggelit a szobaba kerni, kulon listarol valogatva, amit es amennyit csak szeretnel. kimossak a ruhakat nemi extra penzert, amire pont szuksegunk is van, mert kifogytunk. este mar tenyleg nem csinaltunk mast, csak furodtunk, massziroztattunk es motorozgattunk a kornyeken, rizsfoldnezegetessel egybekotve.
nagyon szuper ez a hely, mert nem jon ide senki, mert tul messze van a repterrol es nyugodtan lehet pihenni.
2014. február 10., hétfő
2014. február 9., vasárnap
templomok
templomok (borubudur es pandangaran)
reggel a hotel altal szervezett sofor hetkor vart a bejaratnal. egy egesz jo kis suzuki apv-vel. bevallom en meg ilyen kocsirol nem hallottam, de ez valoszinuleg az en tudatlansagomnak tudhato be. nyolcszemelyes, full bor, ami kell. ok, a kormany le volt kopva es valoszinuleg annak ellenere, hogy 6-8 evesnel nem lehetett oregebb siman volt benne ugy egymillio kilometer es le volt total amortizalva a dudaja, de azert persze meg mukodott. valoszinuleg itt duda nelkul olyan paras lehet vezetni, mint otthon jogsi nelkul. masfel ora utazas utan ertunk borubudurba, ami egy nagyon franko buddhista templom, nem csak szerintem, az unesco is felfedezte ezt es a vilagorokseg reszenek nyilvanitotta. ugy tunik megegyezik az izlesunk kb. talan annyival jobban kezelik a dolgokat, hogy nekik penzuk is van, amibol az egeszet felujitottak. tertent ugyanis, hogy a jo buddhistak felhuztak egy tizemeletes templomot egy hegyektol ovezett csodalatos volgy kozepebe. el is tartott az epitkezes jopar evig, hiszen a tortenet szerint az epitkezes a 8. szazadban kezdodott es csak a 9.-ben ert veget. tortent aztan, hogy a 12 szazadban a buddhistak a kornyek elhagyasa mellett dontottek es fogtak az ingosagaikat es megleptek, de a templom tul nehez volt ahhoz, hogy felkapjak a hatukra, ezert otthagytak. olyannyira sikerult uralkodni a termeszetnek a templom folott, hogy a 18. szazadban az angoloknak kellett ujra felfedezniuk. szoval sikeresnek eppen nem volt nevezheto a templom ezen hatszaz eve.. aztan a jol mukodo folytatas, ahogy mindenhol: az indonezeknek nem volt penze felujitani, a muemlekekert kicsit jobban aggodo vilagszervezeteknek meg igen. most az indnezek elkezdtek ujra trimbolni, le is kellett zarni egy reszet, a trsitakat meg beengedik husz dollarert, mert nekik ugyis van penzuk. itt amugy is megszokott dolog, hogy a feher ember helyett szazezres bankjegyeket latnak a jo honpolgarok.
viszont, hogy mennyire ritkak is errefele, arrol jol tanuskodik az a teny, hogy a templom kornyeken az osszes gyerek fotozkodni akar veluk, mert egesz egyszeruen azok az iskolascsoportok, akik jonnek megnezni a helyet yan kornyekrol erkeznek, ahol nem lattak meg indonez emberen kivul semmilyet. bele sem merek gondolni, hogy mekkora csaszarok lettunk volna, ha mondjuk szokek vagyunk. fotozkodtunk hat kislanyokkal, kisfiukkal, nagylanyokkal es nagyfiukkal, iskolas csoportokkal az o tanaraikkal es bizony meg oreg bacsikkal es nenikkel is. a bejaratnal meg talalkoztam a pr iskola alapfogasaval. volt egy srac, aki total hasznalhatatlan szuvenireket arult. mindig elkuldtem a fenebe es mindig elmondta, hogy ot bizony Arinak hivjak. barmire szksegem van, csak szokjak Arinak. aztan ujra elmondta, hogy olcso es vegyek. nameg azt is, hogy o az Ari. kifele menet total ignoraltam mindenkit, aki csak szolt hozzam, egyszer csak meghallottam, hogy Ari vagyok. mintha regi ismeros jott volna velem szembe, vettem is valami ertelmetlenseget.
az idegenvezeto berlese nagyon hasznos volt. 75 e rupiaert adtak es a fazon tokre felkeszulten nyomta, az egyetlen bibi az volt, hogy ennek ellenere en nem sokat ertettem belole, mert igy beszelt: nu sztu (new stone). ezert. kellett egy ora, mire belejottem, de addigra meg elkoszont. talan ket kort kellett volna menni. a templom igy is eletem maradando elmenye. barmikor szivesen visszamennek.
masodik megallo egy ora utazas es (50 perc konstans halalfelem) utan pandangaran templomkomplexus volt, ami egy hindu emlek, annak sajatossagaival. nagyjabol azert megsem tert ele igazan epiteszetet tekintve az elozo helytol. sokkal tobb latvanyossag volt, de kozelebe sem ert borubudurbak. nem volt lelegzetelallito, sem hatalmas, egyszeruen csak nagyon szep. az unesco sem figyelt fel ra. hatalmas teruleten fekudt a komplexum, ezert kulonosen jo volt a vegen megallni megpihenni. igy hat sikerult eddigi ittletunk legrosszabb ebedjet elfogyasztanunk es megneznunk a vegen egy tanceloadast, amiben fiatal fiuk allatokat imitalva mozogtak borzalmas zenere. vagy en nem ertek a muveszetekhez vagy ok esetleg szimplan ilyen sulyos kulonbseg van a kulturank kozott, mindenesetre az egyetlen kifejezes, ami eszembe jutott, az a "hu de nagyon szar" volt. a kijaratnal az ettermek harmadaron kinaltak a bentihez kepest az ebedet es meg egy jelentos kulonbseg feltetlenul megvolt. mig bent turistak ettek, addig kint a helyiek. ez valoszinuleg a helyek szinvonala kozti kulonbseget is viszonylag jol jelzi.
kulturalis misszonkat tovabb folytatva megneztuk a szultan palotajat...kivulrol, miutan delutan kettokor bezar, eselyunk sem volt odaerni idoben. de talan jobb is. az elotte elfekvo par hektar kb ugy nezett ki, mint egy hatalmas elcseszett kamionparkolo vagy meg inkabb a sziget fesztival helyszine egy hetnyi lezuzas utan. talalkoztunk ujabb iskolascsoporttal, akik kivetelesen nem csak fenykepezkedni, hanem beszelgetni szerettek volna, hogy az angol nyelvet ne csak a tanaruktol halljak. meg email cimet is kertek, hogy levelezhessenek, azzal is gyakorolva a nyelvet. komolyan, en valaszolni fogok. ha ezzel rabirok par indonezt, hogy tanulhasson es kitorhessen abbol, amiben el.
delutan telefonvasarlasra indultunk, de nem lett az egeszbol semmi, mert rajottem, hogy nekem micro sim kartyam van, nekik meg dual sim telefonjuk. biztos lehetne atalakitot szerezni, azonban azok a telefonok nagyjabol a hazai arhoz hasonloan alakultak, amikhez nalunk is van szerviz lehetoseg es csak az volt elerheto, amihez viszont biztosan nincs. ha valaki ezt nem veszi figyelembe, ugy jo aron 1-3 millio rupia kozott nagyon korrekt keszulekeket vehet. mindegyiket a 2014-ben meg megfelelo 8 megapixeles kameraval.
este tortent a nap legszomorubb jelenete: beszalltunk egy riksaba ketten, hogy elvigyen az utazasi irodahoz, azonban az altaluk megszokott 100 kilo osszsuly helyett mi 150-et nyomtunk, nagyban koszonhetoen nekem es szegeny nem birt felmenni egy kis emelkedon es elkezdte tolni. nem is volt mar fiatal a bacsika, de azt nem szerettuk volna, hogy miattunk halljon meg, igy kiszalltunk inkabb, a kialkudott penzet megkapta es gyalog mentunk tovabb az irodaba, ahol egyetlen keresunk volt: vigyenek el minket valahova holnap reggel. egy jarat volt koran, ami felkeltette az erdeklodesunket es 10 e forintos kituzott limiten belul volt.
utazasunkat igy a kovetkezo napokban balin folytatjuk.
reggel a hotel altal szervezett sofor hetkor vart a bejaratnal. egy egesz jo kis suzuki apv-vel. bevallom en meg ilyen kocsirol nem hallottam, de ez valoszinuleg az en tudatlansagomnak tudhato be. nyolcszemelyes, full bor, ami kell. ok, a kormany le volt kopva es valoszinuleg annak ellenere, hogy 6-8 evesnel nem lehetett oregebb siman volt benne ugy egymillio kilometer es le volt total amortizalva a dudaja, de azert persze meg mukodott. valoszinuleg itt duda nelkul olyan paras lehet vezetni, mint otthon jogsi nelkul. masfel ora utazas utan ertunk borubudurba, ami egy nagyon franko buddhista templom, nem csak szerintem, az unesco is felfedezte ezt es a vilagorokseg reszenek nyilvanitotta. ugy tunik megegyezik az izlesunk kb. talan annyival jobban kezelik a dolgokat, hogy nekik penzuk is van, amibol az egeszet felujitottak. tertent ugyanis, hogy a jo buddhistak felhuztak egy tizemeletes templomot egy hegyektol ovezett csodalatos volgy kozepebe. el is tartott az epitkezes jopar evig, hiszen a tortenet szerint az epitkezes a 8. szazadban kezdodott es csak a 9.-ben ert veget. tortent aztan, hogy a 12 szazadban a buddhistak a kornyek elhagyasa mellett dontottek es fogtak az ingosagaikat es megleptek, de a templom tul nehez volt ahhoz, hogy felkapjak a hatukra, ezert otthagytak. olyannyira sikerult uralkodni a termeszetnek a templom folott, hogy a 18. szazadban az angoloknak kellett ujra felfedezniuk. szoval sikeresnek eppen nem volt nevezheto a templom ezen hatszaz eve.. aztan a jol mukodo folytatas, ahogy mindenhol: az indonezeknek nem volt penze felujitani, a muemlekekert kicsit jobban aggodo vilagszervezeteknek meg igen. most az indnezek elkezdtek ujra trimbolni, le is kellett zarni egy reszet, a trsitakat meg beengedik husz dollarert, mert nekik ugyis van penzuk. itt amugy is megszokott dolog, hogy a feher ember helyett szazezres bankjegyeket latnak a jo honpolgarok.
viszont, hogy mennyire ritkak is errefele, arrol jol tanuskodik az a teny, hogy a templom kornyeken az osszes gyerek fotozkodni akar veluk, mert egesz egyszeruen azok az iskolascsoportok, akik jonnek megnezni a helyet yan kornyekrol erkeznek, ahol nem lattak meg indonez emberen kivul semmilyet. bele sem merek gondolni, hogy mekkora csaszarok lettunk volna, ha mondjuk szokek vagyunk. fotozkodtunk hat kislanyokkal, kisfiukkal, nagylanyokkal es nagyfiukkal, iskolas csoportokkal az o tanaraikkal es bizony meg oreg bacsikkal es nenikkel is. a bejaratnal meg talalkoztam a pr iskola alapfogasaval. volt egy srac, aki total hasznalhatatlan szuvenireket arult. mindig elkuldtem a fenebe es mindig elmondta, hogy ot bizony Arinak hivjak. barmire szksegem van, csak szokjak Arinak. aztan ujra elmondta, hogy olcso es vegyek. nameg azt is, hogy o az Ari. kifele menet total ignoraltam mindenkit, aki csak szolt hozzam, egyszer csak meghallottam, hogy Ari vagyok. mintha regi ismeros jott volna velem szembe, vettem is valami ertelmetlenseget.
az idegenvezeto berlese nagyon hasznos volt. 75 e rupiaert adtak es a fazon tokre felkeszulten nyomta, az egyetlen bibi az volt, hogy ennek ellenere en nem sokat ertettem belole, mert igy beszelt: nu sztu (new stone). ezert. kellett egy ora, mire belejottem, de addigra meg elkoszont. talan ket kort kellett volna menni. a templom igy is eletem maradando elmenye. barmikor szivesen visszamennek.
masodik megallo egy ora utazas es (50 perc konstans halalfelem) utan pandangaran templomkomplexus volt, ami egy hindu emlek, annak sajatossagaival. nagyjabol azert megsem tert ele igazan epiteszetet tekintve az elozo helytol. sokkal tobb latvanyossag volt, de kozelebe sem ert borubudurbak. nem volt lelegzetelallito, sem hatalmas, egyszeruen csak nagyon szep. az unesco sem figyelt fel ra. hatalmas teruleten fekudt a komplexum, ezert kulonosen jo volt a vegen megallni megpihenni. igy hat sikerult eddigi ittletunk legrosszabb ebedjet elfogyasztanunk es megneznunk a vegen egy tanceloadast, amiben fiatal fiuk allatokat imitalva mozogtak borzalmas zenere. vagy en nem ertek a muveszetekhez vagy ok esetleg szimplan ilyen sulyos kulonbseg van a kulturank kozott, mindenesetre az egyetlen kifejezes, ami eszembe jutott, az a "hu de nagyon szar" volt. a kijaratnal az ettermek harmadaron kinaltak a bentihez kepest az ebedet es meg egy jelentos kulonbseg feltetlenul megvolt. mig bent turistak ettek, addig kint a helyiek. ez valoszinuleg a helyek szinvonala kozti kulonbseget is viszonylag jol jelzi.
kulturalis misszonkat tovabb folytatva megneztuk a szultan palotajat...kivulrol, miutan delutan kettokor bezar, eselyunk sem volt odaerni idoben. de talan jobb is. az elotte elfekvo par hektar kb ugy nezett ki, mint egy hatalmas elcseszett kamionparkolo vagy meg inkabb a sziget fesztival helyszine egy hetnyi lezuzas utan. talalkoztunk ujabb iskolascsoporttal, akik kivetelesen nem csak fenykepezkedni, hanem beszelgetni szerettek volna, hogy az angol nyelvet ne csak a tanaruktol halljak. meg email cimet is kertek, hogy levelezhessenek, azzal is gyakorolva a nyelvet. komolyan, en valaszolni fogok. ha ezzel rabirok par indonezt, hogy tanulhasson es kitorhessen abbol, amiben el.
delutan telefonvasarlasra indultunk, de nem lett az egeszbol semmi, mert rajottem, hogy nekem micro sim kartyam van, nekik meg dual sim telefonjuk. biztos lehetne atalakitot szerezni, azonban azok a telefonok nagyjabol a hazai arhoz hasonloan alakultak, amikhez nalunk is van szerviz lehetoseg es csak az volt elerheto, amihez viszont biztosan nincs. ha valaki ezt nem veszi figyelembe, ugy jo aron 1-3 millio rupia kozott nagyon korrekt keszulekeket vehet. mindegyiket a 2014-ben meg megfelelo 8 megapixeles kameraval.
este tortent a nap legszomorubb jelenete: beszalltunk egy riksaba ketten, hogy elvigyen az utazasi irodahoz, azonban az altaluk megszokott 100 kilo osszsuly helyett mi 150-et nyomtunk, nagyban koszonhetoen nekem es szegeny nem birt felmenni egy kis emelkedon es elkezdte tolni. nem is volt mar fiatal a bacsika, de azt nem szerettuk volna, hogy miattunk halljon meg, igy kiszalltunk inkabb, a kialkudott penzet megkapta es gyalog mentunk tovabb az irodaba, ahol egyetlen keresunk volt: vigyenek el minket valahova holnap reggel. egy jarat volt koran, ami felkeltette az erdeklodesunket es 10 e forintos kituzott limiten belul volt.
utazasunkat igy a kovetkezo napokban balin folytatjuk.
2014. február 8., szombat
Jakarta első benyomás, a szervezett őskáosz
Gyakorlatilag csak egy délutánt és két estét töltöttünk el Jakartában, mégis elég meghatározó bemyomást tett rám. Ha megkérdeznéd milyen azt mondanám, hogy őrült, kaotikus, koszos, szemetes, fantasztikus, a szervezett őskáosz. Vannak közlekedési szabályok, és nagyjából betartják, de a sávokkal nem foglalkoznak. Dudálnak, hogy jelezzék az érkezésüket, főleg a motorosok, akikből rengeteg van (önkéntes feuzetőnk a nagymecsetben azt mesélte, hogy minden családra átlagosan 4 motpr jut a statisztika szerint, ami igaz is lehet, mert neki is van mind a 4 gyerekének, és neki is, sőt a parkban, a földön fekvő hajléktalannak is vam...) vigyáznak is egymásra, gyalogosként viszont csak életed kockáztatása árán tudsz átjutni az utakon, én legalábbis minden alkalommal így éreztem. Van néhány zebra, de az, hogy a zebra közepén állsz a négysávos úton, semmivel sem jelenttöbbet, mintha bárhol máshol mennél át, azaz, elsőbbségről ne is álmodj! A motorosok kikerülnek, dudálnak, de semmiképp sem fékeznek. Persze ettől függetlenül biztos vigyáznak, mi is élünk még, pedig jópár alkalommal vágtunk át az utakon. Az emberek nem bájosan mosolygósak, mint mondjuk thaiföldön, cserébe, hasegítséget kérsz nyelvtusdás nélkül is segítenek, a fehér embert pedig alaposan megbámulják, integetnek a buszból, fiatal lányok és fiúk fotózkodni szeretnének veled a parkban, és nemtől függetlenül, hátsó szándékkal, vagy anélkül hangos Hello misterrrrrr felkiáltással köszöntenek. Az emberek egymás hegyén hátán élnek, a házak között sokszor annyi hely van csak, hogy gyalog,vagy motorral lehet csak elférni közöttük, mindenhol kosz és szemét van, az emberek mégsem tünnek koszosnak, mindenhol, a legnagyobblegdurvább putri előtt is ruhák száradnak, a parkpan egy darab ponyva alatt lakó hajléktalanok is kiterítikna ruhákat a park kerítésére, a fehér inget vállfára. Minden kis szabad területen látszólag gondosan megtervezett növényzet, alatta pedig mindenhol szemét. Hatalmas szabadidőpark golf klubbal, állatkerttel, delfináriummal, mozival, pihenő tengerparti résszel, akváriummal, szeméttel... Mindenhol árulnak valamit, a hatsávosból egy kis részt kiszakítva ponyva alatti éttermek jó konyhával; egy ilyenben vacsoráztunk első este, és nagyon finom halat ettünk édes savanyú mártással és cap cai-t. Tele a város mozgó árusokkal, az éjszakai piacon egymás mellett vannak a rzhások, a varró részleg, a bizsus, a műszaki cikkes. Szervezett, mégis káosz. A hatalmas toronyházak között, az üzleti negyedben szintén sok itcai árus és jó sok szemét. Borzasztóan hamgzik, mégis nagyon tetszik, igazi ázsia érzés, őszinte, nem megjátszott az egész. Alig várom, hogy az utazáx végén ,még egy kis időt eltöltsünk itt.
utazas az ismeretlenbe
vagy megsem? Yogyakarta egy kis varoska indonez szemmel, nem is laknak tobben ott, mint 300 ezren. ez itt nalunk kb megfelel egy Erd, najo inkabb Torokbalint meretu varosnak. Van-van, lakoi is vannak, de ugy igazan az ottelokon kivul sok embert nem mozgatnak meg. Yogyakartaval kicsit mas a helyzet, hiszen ott talalhato Indonezia ket legregebbi latvanyossaga. A nevuket serobol meg nem mondom, mert itt kb semminek sem tudom megjegyezni a nevet, olyan hasonlo minden szo. Legalabbis kivulrol.
a vonatot valasztottuk, a hat oras kelest, a pocsek reggelit a hotelben (nem is tudom mire szamitottunk igazan az amugy nagyon szuper kis atmeneti szallasunktol). amugy tenyleg roppant komolyan toljak a helyiek. egy olyan reggelit, amit nalunk ket ember kenyelmesen levezet, itt 6-7 jo munkas vezenyel le. biztosan mindepig van szabad ember, csak soha nem er sehova oda. ez az o munkamoraljuk. nehol magyaros motivumokat siman fel lehet fedezni. csak nalunk ket ember nem csinalna semmit.
az allomason hatalmas tomeg a jegypenztaraknal, mert valamiert olyan embereket pajolnak be oda, akik:
- nem annyira jol tudnak angolul
- nem annyira szeretnek dolgozni
- nem annyira gyorsak
- szeretnek viszont egymassal beszelgetni
figyelem, nem egy a negy pont kozul, hanem a negy pont egyszerre valo teljesulese teszi az embert alkalmassa errefele jegypenztaros munkara. ennek megfeleloen fel ora alatt siman vegigertunk a hat fos soron, jo tiz perccel az indulas elott. panaszra semmi okunk nem lehet.
itt akinek nincs jarganya, az egy senki. frankon. a csaladokban az ivarerettseg elismeresekent minden gyerek kap egy motort. akinek motorja sincs, az gyakorlatilag nagyon nehez helyzetbe kerul, ugyanis a buszokrol az emberek ugy lognak ki, mint a friscoi villamosrol a kalandvagyo turistak, csak ok eppen nem brahibol, hanem mert nincs mashol hely es ha a helyzet ugy hozza, akkor ugyanezt megteszik a vonatokkal is, ott annyi extra lehetoseg van, hogy a tetejen is van hely. micsoda szerencse. na ezert is mentunk expresszvonattal. laza nyolc ora alatt lekuzdotte a tavolsagot es kb nem allt meg sehol, csak eppen rohadt lassan kozlekedett. de a kilatas...na az igazan parades. vegelathatatlan rizsfoldek, melyen nagyon gondozottan muveltek, csodaszep hegyek es Jakarta utan mar a szemet mennyisege is elviselheto. na nem magyar szemmel, hanem a megszokottakhoz kepest, talan nincs is szemetszallitas az orszagban igazan, legalabbis kukat alig, kukasautot pedig egyeltalan nem lattam. a vonaton nyomnak angol nyelvu filmeket is, aminek az elejen orulsz, am mikor rajossz arra, hogy csak azt hallod, ami nem erdekel (ld meg bunyo, csorompoles, lovoldozes) es azt nem, ami amugy segitene megerteni a melyseget (dialogusok), akkor inkabb atmegy bosszantoba. de a hely kenyelmes, roppant nagyon tagas es delben a megszokott (azaz olcso) arakon hozzak a kajat is. a jegy amugy nekunk 425 e IDR volt, amit picit sokallok, de betudom annak, hogy tokutolso pillanatban jutottunk hozza, amugy a vonat tokures volt. ja igen. mert tegnap probaltunk a Lion airre is jegyet foglalni, de nem ugy van az kerem. osmagyar oskommunista szokasoknak megfeleloen nem annyira preferaltak azt (figyelem, meg mindig a 21. szazadban vagyunk egy online jegyfoglalo rendszernel) hogy beteti vagy hitelkartyaval fizess, legalabbis nem ket nappal az indulas elott. takarodj el valami kijelolt atmhez, ahol potyogj be az indonez feluleten valami tokre fontos dolgot es akkor ok megkapjak a penzt. jo. cserebe pofatlan olcson dolgoznak. naluk Yogyakarta csak 1 ora es 10 perc es kb 4000 ft. csomaggal. pofam leszakad :)
megerkezven a hatizsakos szokasoknak megfeleloen ( most csinaltuk eloszor ) vegigjartuk az osszes szallodat, majd kivalasztottuk az ar/ertek aranyban legmegfelelobbet. speciel ez pont a legdragabb lett, de meg mindig nem mentunk 10e ft per ejszaka ar fole, viszont a szallas az legalabbis baro. es total kozponti. de a kozpont, hogy milyen? mokas mindenesetre. valoszinuleg mind a 300e ezer lakos az utcan van es mindenki arul. persze mindenki ugyanazt. eleinte izgalmas, kesobb viszont roppant faraszto, viszont zsenialis arak vannak. markas szandal 1-2 ezer forint, komplett fa hajomodellek hasonlo aron. erezhetoen kicsit tobb ugyan a feher ember, de meg eppen nem zavaro az aranyuk, igy nem is ertem, hogy kinek adjak el a rengeteg arut. betudom az esos evszaknak, hogy ilyenkor nincs itt tul sok turista. errol meg csak annyit, hogy megjott ismet az eso es ismet romma aztunk... volna, ha jakartaban nem vesszuk meg azt a szep esernyot, ami azt hirdeti, hogy "go shopping". na itt olyat nagyon lehet.
a vonatot valasztottuk, a hat oras kelest, a pocsek reggelit a hotelben (nem is tudom mire szamitottunk igazan az amugy nagyon szuper kis atmeneti szallasunktol). amugy tenyleg roppant komolyan toljak a helyiek. egy olyan reggelit, amit nalunk ket ember kenyelmesen levezet, itt 6-7 jo munkas vezenyel le. biztosan mindepig van szabad ember, csak soha nem er sehova oda. ez az o munkamoraljuk. nehol magyaros motivumokat siman fel lehet fedezni. csak nalunk ket ember nem csinalna semmit.
az allomason hatalmas tomeg a jegypenztaraknal, mert valamiert olyan embereket pajolnak be oda, akik:
- nem annyira jol tudnak angolul
- nem annyira szeretnek dolgozni
- nem annyira gyorsak
- szeretnek viszont egymassal beszelgetni
figyelem, nem egy a negy pont kozul, hanem a negy pont egyszerre valo teljesulese teszi az embert alkalmassa errefele jegypenztaros munkara. ennek megfeleloen fel ora alatt siman vegigertunk a hat fos soron, jo tiz perccel az indulas elott. panaszra semmi okunk nem lehet.
itt akinek nincs jarganya, az egy senki. frankon. a csaladokban az ivarerettseg elismeresekent minden gyerek kap egy motort. akinek motorja sincs, az gyakorlatilag nagyon nehez helyzetbe kerul, ugyanis a buszokrol az emberek ugy lognak ki, mint a friscoi villamosrol a kalandvagyo turistak, csak ok eppen nem brahibol, hanem mert nincs mashol hely es ha a helyzet ugy hozza, akkor ugyanezt megteszik a vonatokkal is, ott annyi extra lehetoseg van, hogy a tetejen is van hely. micsoda szerencse. na ezert is mentunk expresszvonattal. laza nyolc ora alatt lekuzdotte a tavolsagot es kb nem allt meg sehol, csak eppen rohadt lassan kozlekedett. de a kilatas...na az igazan parades. vegelathatatlan rizsfoldek, melyen nagyon gondozottan muveltek, csodaszep hegyek es Jakarta utan mar a szemet mennyisege is elviselheto. na nem magyar szemmel, hanem a megszokottakhoz kepest, talan nincs is szemetszallitas az orszagban igazan, legalabbis kukat alig, kukasautot pedig egyeltalan nem lattam. a vonaton nyomnak angol nyelvu filmeket is, aminek az elejen orulsz, am mikor rajossz arra, hogy csak azt hallod, ami nem erdekel (ld meg bunyo, csorompoles, lovoldozes) es azt nem, ami amugy segitene megerteni a melyseget (dialogusok), akkor inkabb atmegy bosszantoba. de a hely kenyelmes, roppant nagyon tagas es delben a megszokott (azaz olcso) arakon hozzak a kajat is. a jegy amugy nekunk 425 e IDR volt, amit picit sokallok, de betudom annak, hogy tokutolso pillanatban jutottunk hozza, amugy a vonat tokures volt. ja igen. mert tegnap probaltunk a Lion airre is jegyet foglalni, de nem ugy van az kerem. osmagyar oskommunista szokasoknak megfeleloen nem annyira preferaltak azt (figyelem, meg mindig a 21. szazadban vagyunk egy online jegyfoglalo rendszernel) hogy beteti vagy hitelkartyaval fizess, legalabbis nem ket nappal az indulas elott. takarodj el valami kijelolt atmhez, ahol potyogj be az indonez feluleten valami tokre fontos dolgot es akkor ok megkapjak a penzt. jo. cserebe pofatlan olcson dolgoznak. naluk Yogyakarta csak 1 ora es 10 perc es kb 4000 ft. csomaggal. pofam leszakad :)
megerkezven a hatizsakos szokasoknak megfeleloen ( most csinaltuk eloszor ) vegigjartuk az osszes szallodat, majd kivalasztottuk az ar/ertek aranyban legmegfelelobbet. speciel ez pont a legdragabb lett, de meg mindig nem mentunk 10e ft per ejszaka ar fole, viszont a szallas az legalabbis baro. es total kozponti. de a kozpont, hogy milyen? mokas mindenesetre. valoszinuleg mind a 300e ezer lakos az utcan van es mindenki arul. persze mindenki ugyanazt. eleinte izgalmas, kesobb viszont roppant faraszto, viszont zsenialis arak vannak. markas szandal 1-2 ezer forint, komplett fa hajomodellek hasonlo aron. erezhetoen kicsit tobb ugyan a feher ember, de meg eppen nem zavaro az aranyuk, igy nem is ertem, hogy kinek adjak el a rengeteg arut. betudom az esos evszaknak, hogy ilyenkor nincs itt tul sok turista. errol meg csak annyit, hogy megjott ismet az eso es ismet romma aztunk... volna, ha jakartaban nem vesszuk meg azt a szep esernyot, ami azt hirdeti, hogy "go shopping". na itt olyat nagyon lehet.
varosnezes
mar ha lehet annak nevezni azt, ami ugy kezdodik, hogy forgolodas utan nem akarsz felkelni. nem akrod, mert tudod biztosan, hogy hajnali harom ora van. fene egy meg ezt a jetlaget. hol az altatom? kaparaszas, kulonbozo dolgok leverese az ejjeli szekrenyrol, najo, itt egy ora, nezzuk meg elobb, hogy mennyire szurtad el megint. hogy mi??? 12:38. na varjunk csak. ez nem lehet hajnali, mert egykor fekudtunk le. akkor viszont mar del is elmult. el, de csudajol mukodnek a sotetitok errefele. aztan kiderul, hogy kint sincs sokkal vilagosabb, mert az esos evszak az bizony borongos. allitolag amilyen gyorsan jonnek a felhok, olyan gyorsan mennek is, de ebbol jakartara nem sok lehet igaz. egyszer lattam a napot egy picit. rogton kezembe is akartak nyomni egy napszemuveget a helyi elelmes kereskedok. kik? hiszen itt mindenki kereskedo, akinek nincs munkaja az arul. mindegy, hogy mit. lehet az a kocsik kozott az elviselhetetlen forgalomban asvanyviz, kepeslap akar vagy csak a lehetoseg, hogy lefotoz sajat gepeddel. tok mindegy. a 230 millio lakosbol ilyen vagy olyan modon sok tizmillioan biztosan kereskedok.
elore leszogezem: 10 europai emberbol legalabb 8 utalna Jakartat. azok kozul is, akik szeretnek utazgatni es sok helyen jartak mar. kicsit olyan a hely, mintha ledobtak volna egy uj fejlesztesu atombombat, mely a vilag osszes szemetet is magaban rejtette a robbanofej mogott es szakszeruen szetszorta volna a varosban. nincs ugy konkretan budos, de vizelvezetesrol nem nagyon kehetett mely benyomast tenni, ami esos evszakban nem annyira vagany dolog. fokepp nem papucsban. mert itt cipoben nem jar senki, valoszinuleg pont ugyanezen okbol kifolyolag, ha megazol, akkor a cipoben berohad a labad, a papucsban meg talan megsem annyira. csak undoritoan koszos leszel a nap vegere, de konnyen lemosod.
en szerintem szeretem jakartat. pont azert, mert olyan amilyen. nem akarja megjatszani magat, nem akarja eladni, hogy o szep es kirakathelyeken minden rendezett, itt meg a nagyobb erdeklodesre szamot tarto helyek is le vannak pukkanva. nincsenek turistak es nem alakul rajuk ki kulon lehuzo iparag. van ez a varos ugy, ahogy isten megteremtette es a helyieknek ez igy rendben. ha nekik igen, akkor bizony nekunk is.
felkeles utan a piac kornyeket neztuk meg. az egyiket az ezerotszazhuszonhat piac kozul. semmi kulonos..arusok, hangzavar. ja nem is, az egy plaza volt. ugy ertem egy fedett piac. nagyon nehez elviselni, hogy ahogy kikerulsz a durvan kereskedelmi ovezetekbol, mar csak masodlagos tenyezo lehetsz, az elso a motor. egy motorosnak mindenhez joga van, egy motoros nem fekez maximum dudal.
az elso celpontunk a mecset volt, mely egesz delkelet azsiaban a legnagyobb, a vilagon pedig a negyedik, ha jol vettem ki vezeto emberunk szavaibol. nagysagarol eleg annyit tudni, hogy ot szintes, mert az otos az egy nagyon, de igazan nagyon fontos szam a muszlimoknak. tobb dolog miatt is. peldaul van ot szabalyuk, amibol jo ha kettot megjegyeztem. egyreszt napi otszor kell imadkozniuk (bar ahogy en lattam, a mecsetbe kb aludni jarnak) es egyszer el kell jutniuk Mekkaba. persze ramadam kornyeken leginkabb, ha lehet. ez akkoriban ugy 32 millio rupiaba kerul, ami borsos osszeg magyar szemmel nezve is, ennek ellenere tavaly 180 ezren mentek el. a ket szam osszeszorzasa mutatja meg igazan, hogy mekkora biznisz is lehet mekkaban panziouzemeltetonek lenni. masreszt kb jelzi, hogy a legtobben nem tudjak vallalni mind az ot pontot. amugy a hely gyonyoru, belefernek ugy 220 ezren es mit ad isten egy katolikus csoka tervezte. a vezetonk mindenrol frankon felvilagosit, a vegen persze keri a jussat, amit kis alkudozas utan meg is kap. meg kell errefele fizetni a nyelvtudast.
meg a hely elott megettem eletem masodik nasi gorengjet egy kis utcai arusnal. a nasi gorengrol nagyjabol annyit lehet tudni, hogy sult rizs es indonezia egyik nemzeti etele. legalabbis erre kovetkeztetek abbol, hogy minden mozgoarusra ki van irva. arban elfogadhato 20 ezer rupiaert adtak asvanyvizzel egyutt. na jo, az elfogadhatonal picit olcsobb, megiscsak 400 forintrol beszelunk. hust nem lattam benne mondjuk sokat, de ez nem is baj, mert ok semmit sem hutenek.
kovetkezo celpontunk a monas lett volna, ami a varos kozepen egy 132 meter magas oszlop. gondolom valamelyik zseni (Sukarno vagy Szuharto) tiszteletere. ket bibi volt vele. egyreszt delutan haromig engedtek csak be, amibol kb latszik, hogy mennyire szamitanak turistarohamra. masreszt a lift 2 honapja bedoglott es azota a helyi erok keptelenek voltak megszerelni. gondolom mindenki el volt foglalva az arulassal es nem volt aki megtartsa a liftszereloi szakvizsgat. azota megrendeult az ipar egy picit. az oszlop toveben fiatal lanyok sundorogtek korulottunk, mosolyogva jottek, de egyikuk sem mert megszolalni jo par percig, aztan valamelyik megis bevallalta, hogy ok bizony kozos kepet szeretnenek velunk. nagyon aranyosak voltak, ritkan latnak feher embert, gondolom meg ritkabban 190 folott. kicsit olyan lehet ez, mint nekem talalkozni egy 230-as peldannyal. talan en is elgondolkodnek egy kozos foton. van amugy is egy kis lost in translation liftes jelenet feelingem, de ez igy meg durvabban elotort. gyorsan csapodott ket fiu is, akik ramentek a kozos fotora. ra is jottem, hogy kifejezetten nem szeretnek barmifele sztar lenni. amit ok kaphatnak az embertelen.
az Acre resz a tengerpartja a varosnak, vidamparkkal, oceanariummal, delfinsimogatassal. nem, semmi olyasmi, mint amit elkepzel a kedves olvaso. ugyanolyan koszos, ugyanugy emberek fetrengenek a foldon csak ugy es ugyanolyan rendszertelen az egesz. es delutan otkor minden be van zarva. egyedul az oceanariumba tudtunk bemenni (az hatig volt nyitva), kb semmi ertelme nem volt, mert a mi tropikariumunk haromszor akkora es kb otszor erdekesebb. ha tele van emberekkel biztos jo moka ennek ellenere, de pangott az uressegtol. ez a hetkoznapok nagy hatranya.
az eso aztan elkapott, 10 masodperc alatt szanaszejjel aztunk, majdnem ettunk igazi szuper satayt is, de annyit kellett varni, hogy vegul feladtuk. miutan keresztulhasitottunk meg egy par piacon eldontottuk, hogy megpihenunk, megvacsorazunk es kitalaljuk a masnapi programot. igy aztan elindultunk vonattal Yogyakartaba.
elore leszogezem: 10 europai emberbol legalabb 8 utalna Jakartat. azok kozul is, akik szeretnek utazgatni es sok helyen jartak mar. kicsit olyan a hely, mintha ledobtak volna egy uj fejlesztesu atombombat, mely a vilag osszes szemetet is magaban rejtette a robbanofej mogott es szakszeruen szetszorta volna a varosban. nincs ugy konkretan budos, de vizelvezetesrol nem nagyon kehetett mely benyomast tenni, ami esos evszakban nem annyira vagany dolog. fokepp nem papucsban. mert itt cipoben nem jar senki, valoszinuleg pont ugyanezen okbol kifolyolag, ha megazol, akkor a cipoben berohad a labad, a papucsban meg talan megsem annyira. csak undoritoan koszos leszel a nap vegere, de konnyen lemosod.
en szerintem szeretem jakartat. pont azert, mert olyan amilyen. nem akarja megjatszani magat, nem akarja eladni, hogy o szep es kirakathelyeken minden rendezett, itt meg a nagyobb erdeklodesre szamot tarto helyek is le vannak pukkanva. nincsenek turistak es nem alakul rajuk ki kulon lehuzo iparag. van ez a varos ugy, ahogy isten megteremtette es a helyieknek ez igy rendben. ha nekik igen, akkor bizony nekunk is.
felkeles utan a piac kornyeket neztuk meg. az egyiket az ezerotszazhuszonhat piac kozul. semmi kulonos..arusok, hangzavar. ja nem is, az egy plaza volt. ugy ertem egy fedett piac. nagyon nehez elviselni, hogy ahogy kikerulsz a durvan kereskedelmi ovezetekbol, mar csak masodlagos tenyezo lehetsz, az elso a motor. egy motorosnak mindenhez joga van, egy motoros nem fekez maximum dudal.
az elso celpontunk a mecset volt, mely egesz delkelet azsiaban a legnagyobb, a vilagon pedig a negyedik, ha jol vettem ki vezeto emberunk szavaibol. nagysagarol eleg annyit tudni, hogy ot szintes, mert az otos az egy nagyon, de igazan nagyon fontos szam a muszlimoknak. tobb dolog miatt is. peldaul van ot szabalyuk, amibol jo ha kettot megjegyeztem. egyreszt napi otszor kell imadkozniuk (bar ahogy en lattam, a mecsetbe kb aludni jarnak) es egyszer el kell jutniuk Mekkaba. persze ramadam kornyeken leginkabb, ha lehet. ez akkoriban ugy 32 millio rupiaba kerul, ami borsos osszeg magyar szemmel nezve is, ennek ellenere tavaly 180 ezren mentek el. a ket szam osszeszorzasa mutatja meg igazan, hogy mekkora biznisz is lehet mekkaban panziouzemeltetonek lenni. masreszt kb jelzi, hogy a legtobben nem tudjak vallalni mind az ot pontot. amugy a hely gyonyoru, belefernek ugy 220 ezren es mit ad isten egy katolikus csoka tervezte. a vezetonk mindenrol frankon felvilagosit, a vegen persze keri a jussat, amit kis alkudozas utan meg is kap. meg kell errefele fizetni a nyelvtudast.
meg a hely elott megettem eletem masodik nasi gorengjet egy kis utcai arusnal. a nasi gorengrol nagyjabol annyit lehet tudni, hogy sult rizs es indonezia egyik nemzeti etele. legalabbis erre kovetkeztetek abbol, hogy minden mozgoarusra ki van irva. arban elfogadhato 20 ezer rupiaert adtak asvanyvizzel egyutt. na jo, az elfogadhatonal picit olcsobb, megiscsak 400 forintrol beszelunk. hust nem lattam benne mondjuk sokat, de ez nem is baj, mert ok semmit sem hutenek.
kovetkezo celpontunk a monas lett volna, ami a varos kozepen egy 132 meter magas oszlop. gondolom valamelyik zseni (Sukarno vagy Szuharto) tiszteletere. ket bibi volt vele. egyreszt delutan haromig engedtek csak be, amibol kb latszik, hogy mennyire szamitanak turistarohamra. masreszt a lift 2 honapja bedoglott es azota a helyi erok keptelenek voltak megszerelni. gondolom mindenki el volt foglalva az arulassal es nem volt aki megtartsa a liftszereloi szakvizsgat. azota megrendeult az ipar egy picit. az oszlop toveben fiatal lanyok sundorogtek korulottunk, mosolyogva jottek, de egyikuk sem mert megszolalni jo par percig, aztan valamelyik megis bevallalta, hogy ok bizony kozos kepet szeretnenek velunk. nagyon aranyosak voltak, ritkan latnak feher embert, gondolom meg ritkabban 190 folott. kicsit olyan lehet ez, mint nekem talalkozni egy 230-as peldannyal. talan en is elgondolkodnek egy kozos foton. van amugy is egy kis lost in translation liftes jelenet feelingem, de ez igy meg durvabban elotort. gyorsan csapodott ket fiu is, akik ramentek a kozos fotora. ra is jottem, hogy kifejezetten nem szeretnek barmifele sztar lenni. amit ok kaphatnak az embertelen.
az Acre resz a tengerpartja a varosnak, vidamparkkal, oceanariummal, delfinsimogatassal. nem, semmi olyasmi, mint amit elkepzel a kedves olvaso. ugyanolyan koszos, ugyanugy emberek fetrengenek a foldon csak ugy es ugyanolyan rendszertelen az egesz. es delutan otkor minden be van zarva. egyedul az oceanariumba tudtunk bemenni (az hatig volt nyitva), kb semmi ertelme nem volt, mert a mi tropikariumunk haromszor akkora es kb otszor erdekesebb. ha tele van emberekkel biztos jo moka ennek ellenere, de pangott az uressegtol. ez a hetkoznapok nagy hatranya.
az eso aztan elkapott, 10 masodperc alatt szanaszejjel aztunk, majdnem ettunk igazi szuper satayt is, de annyit kellett varni, hogy vegul feladtuk. miutan keresztulhasitottunk meg egy par piacon eldontottuk, hogy megpihenunk, megvacsorazunk es kitalaljuk a masnapi programot. igy aztan elindultunk vonattal Yogyakartaba.
2014. február 7., péntek
Erkezes Jakartaba
a repteren mi voltunk az egyetlen (!!!) turistak, akiknek nem volt vizuma. vagy gyakori vendegek jarnak ide folyton vissza vagy a vilag polgarai indoneziabol csak es kizarolag balit ismerik. talan az utobbira szavaznek, miutan mindenki, akivel beszedbe elegyedtunk azt kerdezte: Balira mentek? kb ugy, mintha azt kerdezne: mi a fenet csinaltok itt Jakartaban? tenyleg, mit is? adott egy 13 millios varos, aminek annyi muemleke van, amennyit a hollandok itt hagytak. az is valahol a szemet kozepen. kb leszukul hat a kor az uzleti utazokra es rank.
az elso este rogton roppant izgalmasan alakult, mert a taxiknal annyira sokan tamadtak rank, hogy kb vissza kellett vonulnunk atgondolni az egeszet, higy kivel is megyunk. vegul csak kineztunk egy szimpatikus embert es csak ot kovettuk. dacara annak, hogy kedvezobbnel kedvezobb ajanlattal bombaztak minket. vegul beigazolodott a sejtes es a taxioras valasztottunk volt a legolcsobb. a vicces sofornek fogalma nem volt arrol, hogy hol a hotelunk, csak a kornyeket ismerte. viszont a kornyeken volt ket hasonlo nevu hotel, amibol az egyiket nagy nehezen es fokepp rengeteg segitseggel... megtalalta. csak pont a masikat. kb harminc percet tettunk ra az utra a szerencsetlenkedes miatt, ami az akkori allapotunkban kb 3 oranak felelt meg, de az erzes, amikor megpillantottuk az igazit...a hotelt...az tenyleg fantasztikus volt. olyannyira. hogy el is hataroztuk, hogy meg este vacsorazni is fogunk. az ut amugy nem volt veszelyes, kb 3e forintot kostalt repteri utdijjal, balfaszkodassal es borravaloval egyutt.
az esti "ettermunk" egy, az ut mellett (na jo, igazandibol az uttestbol szakitottak ki egy darabot) ideiglenesen elhelyezett ponyvas epitmeny. muanyagszekekkel es michelin csillagos szakacsokkal :) a legtobb hely pont zart, de a lelkes kinaiak, akik sohasem faradnak szivesen adtak nekunk halat szecsuani szosszal, meg csap csaj szoszt is, a bitang nevu helyi pilzeni tipusu sorrel, aminek kb annyi koze van pilzen varosahoz, amennyire messze vannak egymastol, de amugy teljesen rendben van az ital. a kaja pedig olyannyira, hogy bar ranezesre nem akartunk mindent megenni, azert vegul csak elfogyott, mert igen finom lett. a szamla vege kettonknek 4000 ft korul volt, ami helyi viszonylatban szerintem rengeteg, sot biztosan at is vertek minket, de az elmenyert lazan belefer. fokepp, mert a sor errefele irdatlan draga. ugy ertem a tobbi dologhoz kepest leginkabb, amugy boltban is 500 ft korul. vendeglato helyen 600. nyereszkednek a bitangok rendesen.
mas nem maradt, mint az alvas, ami a korulmenyek miatt sikerult is ugy 12 ora hosszan:)
az elso este rogton roppant izgalmasan alakult, mert a taxiknal annyira sokan tamadtak rank, hogy kb vissza kellett vonulnunk atgondolni az egeszet, higy kivel is megyunk. vegul csak kineztunk egy szimpatikus embert es csak ot kovettuk. dacara annak, hogy kedvezobbnel kedvezobb ajanlattal bombaztak minket. vegul beigazolodott a sejtes es a taxioras valasztottunk volt a legolcsobb. a vicces sofornek fogalma nem volt arrol, hogy hol a hotelunk, csak a kornyeket ismerte. viszont a kornyeken volt ket hasonlo nevu hotel, amibol az egyiket nagy nehezen es fokepp rengeteg segitseggel... megtalalta. csak pont a masikat. kb harminc percet tettunk ra az utra a szerencsetlenkedes miatt, ami az akkori allapotunkban kb 3 oranak felelt meg, de az erzes, amikor megpillantottuk az igazit...a hotelt...az tenyleg fantasztikus volt. olyannyira. hogy el is hataroztuk, hogy meg este vacsorazni is fogunk. az ut amugy nem volt veszelyes, kb 3e forintot kostalt repteri utdijjal, balfaszkodassal es borravaloval egyutt.
az esti "ettermunk" egy, az ut mellett (na jo, igazandibol az uttestbol szakitottak ki egy darabot) ideiglenesen elhelyezett ponyvas epitmeny. muanyagszekekkel es michelin csillagos szakacsokkal :) a legtobb hely pont zart, de a lelkes kinaiak, akik sohasem faradnak szivesen adtak nekunk halat szecsuani szosszal, meg csap csaj szoszt is, a bitang nevu helyi pilzeni tipusu sorrel, aminek kb annyi koze van pilzen varosahoz, amennyire messze vannak egymastol, de amugy teljesen rendben van az ital. a kaja pedig olyannyira, hogy bar ranezesre nem akartunk mindent megenni, azert vegul csak elfogyott, mert igen finom lett. a szamla vege kettonknek 4000 ft korul volt, ami helyi viszonylatban szerintem rengeteg, sot biztosan at is vertek minket, de az elmenyert lazan belefer. fokepp, mert a sor errefele irdatlan draga. ugy ertem a tobbi dologhoz kepest leginkabb, amugy boltban is 500 ft korul. vendeglato helyen 600. nyereszkednek a bitangok rendesen.
mas nem maradt, mint az alvas, ami a korulmenyek miatt sikerult is ugy 12 ora hosszan:)
2014. február 5., szerda
dim sum hkg
ez itt a dim sum. kozepen. soha korabban nem kostoltunk ilyet es el sem tudtuk kepzelni, hogy ennyire finom lehet. kicsit olyan, mint a khinkali. mondjuk tenyleg csak kicsit. nem idegesito a rengeteg teszte, egy harapasra kenyelmesen megeheto es ha megsem sikerulne, akkor sem folyik belole semmifele trutyi. hong kongi specialitas es total megertem, hogy buszkek ra. valamennyivel konnyebben befogadhato, mint a mi pacalporkolt nevu csodaetelunk. csak persze nem finomabb :) arban 36 hkd-t kostal, ami nominalisan a helyi cuccokhoz kepest magas, ar/ertekben viszont teljesen rendben. valamiert errol a kornyekrol tenyleg az jon le mindenkinek, hogy iszonyatosan draga. a belvarosban a lakasok vonatkozasaban ez igaz is. teljesen altalanos a 10-20 millio dollaros lakasok. zsufolt kornyek, itt van a vilag legtobb felhokarcoloja, egy garazs is biztosan dragabb, mint nalunk a pest belvarosanak kornyeken egy ketszobakonfortos oroklakas. ezert az emberek nem is a kocsival fejezik ki a gazdagsagukat, hanem leginkabb orakkal vagy barmi olyan kiegeszitovel, ami latvanyos es fokepp kis helyen elfer. erdekes modon ez az etelek araiban nem jelentkezik. 30-50 hkd kozott tisztesseges kajat lehet szervanyolni a repteren. osszehasonlitaskeppen ferihegyen mondtam azt egy 1400 forintos szendvicsre, hogy picit sokallom.
itt a kornyeken minden gep 777-es monstrum. fura erzes kinezni az ablakon es csak hatalmas szornyeket latni. jopofa amugy, ahogy az is, hogy egy ilyen hatalmas varosnak tenyleg igenye van egy ennyire profin osszerakott repterre, amit nem mellesleg par eve adtak at egy egeszen konkret mernoki es kivitelezoi csodavegtermekekent. a 20 fokos homerseklet legalabbis baratsagos.
meg ket ora varakozas es vegre elindulunk jakartaba, az elso szamu uticelunkhoz, ahol mar a baratsagos harminc fokokkal kell valahogy megkuzdenunk. elviselhetetlenul nehez lesz, de megoldjuk. jarni mar alig birunk, szemunk nyilasa kb viszonyul a kornyeken elvarthoz,d e a szivunk egyre hevesebben dobog.
kozben jott meg egy triplahetes.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)