templomok

templomok (borubudur es pandangaran)

reggel a hotel altal szervezett sofor hetkor vart a bejaratnal. egy egesz jo kis suzuki apv-vel. bevallom en meg ilyen kocsirol nem hallottam, de ez valoszinuleg az en tudatlansagomnak tudhato be. nyolcszemelyes, full bor, ami kell. ok, a kormany le volt kopva es valoszinuleg annak ellenere, hogy 6-8 evesnel nem lehetett oregebb siman volt benne ugy egymillio kilometer es le volt total amortizalva a dudaja, de azert persze meg mukodott. valoszinuleg itt duda nelkul olyan paras lehet vezetni, mint otthon jogsi nelkul. masfel ora utazas utan ertunk borubudurba, ami egy nagyon franko buddhista templom, nem csak szerintem, az unesco is felfedezte ezt es a vilagorokseg reszenek nyilvanitotta. ugy tunik megegyezik az izlesunk kb. talan annyival jobban kezelik a dolgokat, hogy nekik penzuk is van, amibol az egeszet felujitottak. tertent ugyanis, hogy a jo buddhistak felhuztak egy tizemeletes templomot egy hegyektol ovezett csodalatos volgy kozepebe. el is tartott az epitkezes jopar evig, hiszen a tortenet szerint az epitkezes a 8. szazadban kezdodott es csak a 9.-ben ert veget. tortent aztan, hogy a 12 szazadban a buddhistak a kornyek elhagyasa mellett dontottek es fogtak az ingosagaikat es megleptek, de a templom tul nehez volt ahhoz, hogy felkapjak a hatukra, ezert otthagytak. olyannyira sikerult uralkodni a termeszetnek a templom folott, hogy a 18. szazadban az angoloknak kellett ujra felfedezniuk. szoval sikeresnek eppen nem volt nevezheto a templom ezen hatszaz eve.. aztan a jol mukodo folytatas, ahogy mindenhol: az indonezeknek nem volt penze felujitani, a muemlekekert kicsit jobban aggodo vilagszervezeteknek meg igen. most az indnezek elkezdtek ujra trimbolni, le is kellett zarni egy reszet, a trsitakat meg beengedik husz dollarert, mert nekik ugyis van penzuk. itt amugy is megszokott dolog, hogy a feher ember helyett szazezres bankjegyeket latnak a jo honpolgarok.
viszont, hogy mennyire ritkak is errefele, arrol jol tanuskodik az a teny, hogy a templom kornyeken az osszes gyerek fotozkodni akar veluk, mert egesz egyszeruen azok az iskolascsoportok, akik jonnek megnezni a helyet yan kornyekrol erkeznek, ahol nem lattak meg indonez emberen kivul semmilyet. bele sem merek gondolni, hogy mekkora csaszarok lettunk volna, ha mondjuk szokek vagyunk. fotozkodtunk hat kislanyokkal, kisfiukkal, nagylanyokkal es nagyfiukkal, iskolas csoportokkal az o tanaraikkal es bizony meg oreg bacsikkal es nenikkel is. a bejaratnal meg talalkoztam a pr iskola alapfogasaval. volt egy srac, aki total hasznalhatatlan szuvenireket arult. mindig elkuldtem a fenebe es mindig elmondta, hogy ot bizony Arinak hivjak. barmire szksegem van, csak szokjak Arinak. aztan ujra elmondta, hogy olcso es vegyek. nameg azt is, hogy o az Ari. kifele menet total ignoraltam mindenkit, aki csak szolt hozzam, egyszer csak meghallottam, hogy Ari vagyok. mintha regi ismeros jott volna velem szembe, vettem is valami ertelmetlenseget.
az idegenvezeto berlese nagyon hasznos volt. 75 e rupiaert adtak es a fazon tokre felkeszulten nyomta, az egyetlen bibi az volt, hogy ennek ellenere en nem sokat ertettem belole, mert igy beszelt: nu sztu (new stone). ezert. kellett egy ora, mire belejottem, de addigra meg elkoszont. talan ket kort kellett volna menni. a templom igy is eletem maradando elmenye. barmikor szivesen visszamennek.

masodik megallo egy ora utazas es (50 perc konstans halalfelem) utan pandangaran templomkomplexus volt, ami egy hindu emlek, annak sajatossagaival. nagyjabol azert megsem tert ele igazan epiteszetet tekintve az elozo helytol. sokkal tobb latvanyossag volt, de kozelebe sem ert borubudurbak. nem volt lelegzetelallito, sem hatalmas, egyszeruen csak nagyon szep. az unesco sem figyelt fel ra. hatalmas teruleten fekudt a komplexum, ezert kulonosen jo volt a vegen megallni megpihenni. igy hat sikerult eddigi ittletunk legrosszabb ebedjet elfogyasztanunk es megneznunk a vegen egy tanceloadast, amiben fiatal fiuk allatokat imitalva mozogtak borzalmas zenere. vagy en nem ertek a muveszetekhez vagy ok esetleg szimplan ilyen sulyos kulonbseg van a kulturank kozott, mindenesetre az egyetlen kifejezes, ami eszembe jutott, az a "hu de nagyon szar" volt. a kijaratnal az ettermek harmadaron kinaltak a bentihez kepest az ebedet es meg egy jelentos kulonbseg feltetlenul megvolt. mig bent turistak ettek, addig kint a helyiek. ez valoszinuleg a helyek szinvonala kozti kulonbseget is viszonylag jol jelzi.
kulturalis misszonkat tovabb folytatva megneztuk a szultan palotajat...kivulrol, miutan delutan kettokor bezar, eselyunk sem volt odaerni idoben. de talan jobb is. az elotte elfekvo par hektar kb ugy nezett ki, mint egy hatalmas elcseszett kamionparkolo vagy meg inkabb a sziget fesztival helyszine egy hetnyi lezuzas utan. talalkoztunk ujabb iskolascsoporttal, akik kivetelesen nem csak fenykepezkedni, hanem beszelgetni szerettek volna, hogy az angol nyelvet ne csak a tanaruktol halljak. meg email cimet is kertek, hogy levelezhessenek, azzal is gyakorolva a nyelvet. komolyan, en valaszolni fogok. ha ezzel rabirok par indonezt, hogy tanulhasson es kitorhessen abbol, amiben el.
delutan telefonvasarlasra indultunk, de nem lett az egeszbol semmi, mert rajottem, hogy nekem micro sim kartyam van, nekik meg dual sim telefonjuk. biztos lehetne atalakitot szerezni, azonban azok a telefonok nagyjabol a hazai arhoz hasonloan alakultak, amikhez nalunk is van szerviz lehetoseg es csak az volt elerheto, amihez viszont biztosan nincs. ha valaki ezt nem veszi figyelembe, ugy jo aron 1-3 millio rupia kozott nagyon korrekt keszulekeket vehet. mindegyiket a 2014-ben meg megfelelo 8 megapixeles kameraval.
este tortent a nap legszomorubb jelenete: beszalltunk egy riksaba ketten, hogy elvigyen az utazasi irodahoz, azonban az altaluk megszokott 100 kilo osszsuly helyett mi 150-et nyomtunk, nagyban koszonhetoen nekem es szegeny nem birt felmenni egy kis emelkedon es elkezdte tolni. nem is volt mar fiatal a bacsika, de azt nem szerettuk volna, hogy miattunk halljon meg, igy kiszalltunk inkabb, a kialkudott penzet megkapta  es gyalog mentunk tovabb az irodaba, ahol egyetlen keresunk volt: vigyenek el minket valahova holnap reggel. egy jarat volt koran, ami felkeltette az erdeklodesunket es 10 e forintos kituzott limiten belul volt.
utazasunkat igy a kovetkezo napokban balin folytatjuk.